2. kép — A Bölcsesség Háza: Bagdad szellemi hatalma
Az arabok, történetüket két részre bontván, az iszlám előtti időket a tudatlanság kora (al-dzsahilíjja) néven tartják számon. Az iszlám világában a kezdeti időszaktól fogva a tudás, a tanulás alapját a prófétai kinyilatkoztatás jelentette. Egy muszlim mondás szerint: „Az emberek kétfélék: olyanok, akik tanulnak, s olyanok, akik tudnak. Akik e két csoport egyikébe sem tartoznak, azok mihaszna férgek.” A Korán megismerése és recitálása, valamint a hozzáfűzött magyarázatokból álló hadísz ismerete minden muzulmán számára nélkülözhetetlen volt. Valamennyi tudomány művelését azért tartották fontosnak, hogy segítségükkel a vallásos tanításokban minél jobban elmélyülhessenek. A tudományok rendszerezésére irányuló számtalan iszlám törekvés is e gondolat ismeretében érthető meg.[8] A tudományok rendszerét – az általuk megjelölt sorrendtől függetlenül – valamennyi moszlim tudós úgy képzelte el, mint egy képzeletbeli növény testét, amelynek ugyan önálló ágai és levélkéi vannak, de azok elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolódnak, és a hierarchikus rendszer csúcspontján a teológia áll.
A muszlim tudósok tehát – bár érdeklődésük homlokterében mindig elsősorban a Korán és annak értelmezése állt – már a 7. századtól kezdve elkezdtek intenzíven foglalkozni különböző tudományok eredményeinek megismerésével és kutatásával. Már az iszlám korai századaiban megkezdődött más népek tudományos műveinek perzsa és arab nyelvre fordítása, és valóságos értékké vált a tanulás, a tudományokkal való foglalkozás. Az ókori görög és római, a kínai és indiai és egyéb kultúrák eredményeinek átvétele és egybegyúrása jelentette a muszlimok hihetetlenül gyors és látványos kulturális felemelkedésének alapját, sőt – az Ibériai-félszigeten és Dél-Itálián keresztül begyűrűző művek és gondolatok hatására – ez lett a középkori európai kultúra kibontakozásának is az egyik legfontosabb mozgatórugója.
3. kép — Bagdad kerek városa a 10. században, az Abbaszida-kalifátus csúcsa
Ennek hátterében állt – a Korán megértésére való törekvés mellett – az a tény is, hogy az arabság nagy része életformát váltott. A korábban nagyrészt sivatagi nomád törzsek leszármazottai az elfoglalt területek újonnan létesített garnizonjaiban és régi városaiban új, korábban ismeretlen problémákkal kerültek szembe. A városi együttélés kereteinek és szabályainak kidolgozása, a kereskedelem, az állam- és a hivatalszervezés működtetésével járó feladatok megoldása, az építkezések megszervezése számos új teendőt teremtett.
A 9-10. századtól kezdve az iszlám keleti és nyugati felében is széles körben kibontakozott az intézményesült oktatás, és feltételezhetjük, hogy az Ibn ’Abd Rabbihi által megfogalmazott kívánság sokak tetszésével találkozott: „A tudás legyen gazdagságod, a nevelés a te díszed!” A Koránban is számos helyen olvasható a tudás, a tanulás méltatása, mint azt például az alábbi idézet is tanúsítja: „Allah annak adja a bölcsességet, akinek akarja. Akinek pedig bölcsesség adatik, annak nagy jó adatott.”[9]
____________________
[8] Lásd erről: KÉRI, K.: Rendszer és tudás. Iskolakultúra (ISSN 1215-5233), VII. évf., 1997/október, 10. sz., 110-114. o. | URL — PEA PTE | URL — Kerikatalin.wordpress.com
[9] Korán, 2, 269.