11. kép — Filozófiai nagysága ellenére Ibn Rushdot (Averroës) elbocsátották és írásait elégették.
A vád szerint Averroës az ókoriak filozófiáját művelte az igaz hit rovására.
Az iszlám világának különböző részein, különösen a nagyobb kulturális központokban tehát már a 7-8. századtól széles körben elterjedt az olvasás, a könyvek szeretete. A mecsetekhez valamint a madraszákhoz és más felsőbb szintű oktatási intézményekhez kapcsolódóan fokozatosan gyűltek össze a könyvek, melyek egy részét maguk a tudósok és diákjaik másolták, más részük ajándékként vagy hagyatékként került az „iskolai könyvtárak” állományába.[31] Számos egyéb, nyilvános vagy fél-nyilvános könyvtár is létrejött, amelyekben olyan olvasmányokat is őriztek, melyek a mecsetek falai között nem számíthattak nagy érdeklődésre, például geometriai, csillagászati, alkímiai vagy zenei témájú munkák. Több muszlim uralkodó illetve kormányhivatalnokok is alapítottak könyvtárakat, amelyek működését kegyadományokkal (waqf) segítették.
Az irániak könyvszeretete, fordítási munkákban tett több évszázados erőfeszítéseik az Abbászidák korában gyakoroltak először jelentős hatást az arabokra. Harún al-Rasid bagdadi kalifa (uralkodott: 786-809) udvarában jelentős fordítási és könyvgyűjtési erőfeszítéseket tettek az uralkodót körülvevő tudósok.[32] Itt, Bagdadban alakult meg az első (szintén nem muszlim hagyományokra alapozott) tudományos- és képzőközpont is, a „Bölcsesség Háza” (Bajt al-Hikma), Abd Allah al-Mamún kalifa uralkodása (813-833) alatt. Ehhez az intézményhez kapcsolódott a muszlim világ első nyilvános könyvtára. Nagy és jelentős volt ez a könyvtár, számos, messze földről hozatott tudós dolgozott falai között. Egy bizonyos Georgiosz b. Gabriel készítette el jó néhány görög mű arab nyelvű fordítását. Amikor néhány évtized múlva al-Mu‘tadid (uralkodott: 892-902) kalifa új palotát építtetett magának, ő sem feledkezett meg az olvasótermekről és a könyvgyűjteménye méltó elhelyezéséről.[33] 993-ban Sabúr vezír alapított egy tízezer kötetes könyvtárat, amelyek között számos önéletírás is volt.[34]
1064-ben épült fel Bagdadban Nizám al-Mulk vezír szorgalmazására és támogatásával a róla elnevezett könyvtár- és tudományos központ, a Nizámíjja, amelyet egyes neveléstörténészek a középkori európai egyetemek előképének” tartanak. 1233-ban ugyanebben a városban Musztanszír, az utolsó előtti Abbászida kalifa (uralkodott: 1226-1242) a Tigris folyó partján palotájával együtt madraszát és könyvtárat is emelt. Egy 13. századi történetíró, Ibn Furát így írt erről a könyvgyűjteményről: „A Musztansziríjjában volt egy hatalmas könyvtár (dár al-kutub), telis-tele ritka tudományos könyvekkel, amelyeket úgy rendeztek el, hogy a tanárok és diákok egyaránt könnyedén hozzájuk férhessenek. Aki akarta, lemásolhatta a könyveket, tollat, tintát és papírt a könyvtár adott hozzá. A könyvtár jól el volt látva lámpákkal és hozzá való olívaolajjal. A könyvtár személyzete ezenkívül jól hűtött ivóvízzel szolgált az olvasóknak a nagy nyári melegben. A bejárati teremben (iván) állt egy nagy óra (szundúk asz-száát, az „órák doboza”, valamilyen klepszidra, vagyis vízóra lehetett), amely jelezte az olvasóknak a napi imaidőket.”[35] A kalifa fia és követője, Muataszim (uralkodott: 1242-1258) két könyvtárépületet is építtetett palotája kertjében.
A muszlim világ keleti felének másik nagy szellemi központjának számító Kairóban is számos könyvtáralapítás történt az évszázadok során. A 10. századot megelőző idők kairói könyvtárairól nem maradtak fenn adatok, a Fátimidák gyűjteményeiről viszont több forrás is szól. Régi-Kairóban Al-Aziz (uralkodott: 975-996) tudhatta magáénak a legszebb, 200 ezer bőrbe kötött és kötetlen művet tartalmazó könyvtárat, ahol például – al-Makrízi feljegyzései szerint – 1200 példányt őriztek al-Tabari történelemkönyvéből. A Fátimidák ügynökei az egész muszlim világot bejárták, hogy uralkodójuknak felhajtsák a legértékesebb kéziratokat, könyvritkaságokat. Szaláhaddín korában, a 12. században a világ egyik csodájaként emlegették ezt a könyvtárat (Khizánat al-kutub), és egyesek 1.600.000-re becsülték az ott levő kötetek számát.[36] A Fátimida kor másik jeles kairói közkönyvtárát, a Tudás Házát (Dar al-Hikma) 1005-ben alapította al-Hakim bi-Amr Alláh. Itt mindenki szabadon másolhatott, olvashatott, és előadások is folytak csillagászatról, nyelvészetről, orvostudományról és természetesen a Koránról. Az itt dolgozó tudósoknak a kalifa magas ösztöndíjat folyósított, és a művelődéstörténészek szerint ezen intézmény a hellenisztikus oktatási- és tudománypártolási tradíciók folytatója volt, az alexandriai Muszeion késői „utóda”.[37] Al-Makrízi leírása szerint 1012-ben rendeztek itt először nyilvános vizsgát és tudományos disputát, a kalifa jelenlétében.
12. kép — A csillagászati megfigyelőközpont lehetővé tette a csillagászok számára,
hogy megfigyeljék az univerzumot.
Az iszlám más keleti városaiban is számos könyvtárról maradtak fenn feljegyzések. A Szászánidák uralkodása alatt például Nisápúr vagy Bokhara volt több tízezer kötetes könyvtárral rendelkező város, Mervben pedig 10, egyenként 12 ezer könyvet tartalmazó könyvtár volt ebben az időszakban. A bokharai gyűjteményt használta Ibn Szína (Avicenna), aki ezt írta életrajzában: „Egy napon engedélyt kértem, hogy beléphessek (Núh Ibn Manszúr emír) könyvtárába, hogy tanulmányozzam a könyveket és elolvassam közülük az orvosi munkákat. Az emír nagy örömmel fogadta kérésemet. Beléptem egy sok szobából álló palotába, amelynek minden termében könyvekkel teli ládák sorakoztak – az egyik szobában bölcsészeti és költői művek, egy másikban jogi könyvek, és valamennyiben egy-egy tudományt tárgyaló kötetek. Elolvastam az antik művek katalógusát, és kikértem mindazt, amire szükségem volt belőle. A könyvek (szerzői) között láttam sok olyant, aki még névről sem volt ismerős, és akiket sem előtte, sem utána nem láttam.”[38]
A fentebb felsorolt adatokból, az egykori szemtanúk leírásaiból is látszik, hogy az uralkodók és mecénások Bagdadban, Kairóban Bokharában és másutt is nagy hangsúlyt fektettek a tudományok, a tudósok támogatására, a diákok istápolására. Könyvtáraik köteteivel egyrészt saját tudásvágyukat szerették volna kielégíteni az alapítók, másrészt pedig tanuló és kutató emberek százainak és ezreinek mindennapi munkáját könnyítették meg a könyvgyűjteményekkel. A lehető legjobb módon szervezett és legkellemesebb körülményeket megteremtő, papírt, tintát, világítóeszközöket ingyen nyújtó könyvtárak valódi szellemi központok voltak. A középkori iszlámra oly jellemző tudomány- és tanuláspártolás tehát a könyvtáralapítások és működtetések számos példájával is alátámasztható.
____________________
[31] BOSWORTH, E. – DONZEL, E. – LEWIS, B. – PELLAT, CH. (ed.): The Encyclopaedia of Islam. V. E. J. Brill, Leiden, 1986. „madrasa” címszó, 1125. o. | URL — Referenceworks.brillonline.com
[32] MAZAHÉRI i. m., 181. o.
[33] BOSWORTH és mások i. m., 1125. o.
[34] ELISSÉEFF, V – NAUDOU, J. – WIET, G. – WOLFF, PH. (ed.): Historia de la humanidad. Las grandes civilizaciones medievales I. Planeta – Ed. Sudamericana, Barcelona – Buenos Aires, 1977. 492. o. | URL — Iberlibro.com
[35] Idézi: DÉVÉNYI – IVÁNYI i. m., 88. o.
[36] MAZAHÉRI i. m., 184. old., DÉVÉNYI – IVÁNYI i. m., 89-90. o., BOSWORTH és mások i. m., 1125. o.
[37] E témáról lásd. pl.: WALDEN, J. W. H.: The Universities of Ancient Greece. New York, 1919. 48-50. o. | URL — Archive.org
[38] AVICENNE: Le livre de Science. Les Belles Lettres, UNESCO, Paris, 1986. 16. o. | URL — Bibliotheque.bordeaux.fr | A forrásrészletet franciából fordította: Kéri Katalin.