A muszlimok a 8. század második évtizedében léptek az Ibériai-félsziget földjére, amikor Vitiza, gót király halála után párthívei összecsaptak fiának, Roderichnek a csapataival. Ez a század a déli nagyvárosokkal kötött paktumok időszaka volt, az arabok és berberek egyre jobban megvetették lábukat a térségben. I. Abd al-Rahman teremtette meg a hispániai Omajjáda-dinasztia alapjait, és utódai idején alakult ki az emirátus, majd a kalifátus, mely 929 és 1031 között állt fenn.[39] A muszlimok nagyon kellemesnek találták a félsziget déli és középső területeit, egyikük azt írta a kalifátusról, hogy kellemes klímája és tiszta levegője révén a vidék Szíriára hasonlít; olyan, mint Jemen, ha hőmérsékletét tekintjük; átható illatai miatt Indiára emlékeztet; kincstári jövedelmeit tekintve olyan gazdag, mint a perzsiai Ahwaz; drágakövei Kínához teszik hasonlatossá, tengerparti termékei pedig Adenhez.[40]
13. kép — I. Abd al-Rahman (731-788)
Az Ibériai-félszigetre érkezők magukkal hozták Európába kultúrájuk azon elemeit is, amelyeket keleti hódításaik során építettek be civilizációjukba, és amelyek a 8. századtól kezdve fokozatosan al-Andalúsz területén is elterjedtek. Így magukkal hozták a könyveket, az olvasás szeretetét. Híres másolóműhelyek sora (Córdoba, Sevilla, Toledo, Granada), papírmalmok (Toledo, Jatíva) és a főbb városokban szinte mindenütt felhalmozott csodálatos könyvgyűjtemények jelzik az al-andalúsziaiak műveltségről, tanulásról vallott felfogását. Az arabizáció – a könyveknek is köszönhetően – gyorsan végbement, főként a felsőbb társadalmi rétegek körében. A Korán nyelve hamar felülkerekedett a latinon, az irodalmi és tudományos művekben is.[41]
Keletről tehát számos könyvmásoló, fordító, tudós és tanár érkezett, akiknek jelenléte kétségkívül nagyban hozzájárult al-Andalúsz településeinek felemelkedéséhez. A minden muszlim számára kötelező mekkai zarándoklat is segítette a gondolatok és művek Keletről Nyugatra és ellenkező irányban való áramlását, hiszen a vándorúton lévő férfiak (néha nők is) zarándoklataik során gyakran szenteltek hosszabb-rövidebb időt annak, hogy nagy hírű tanítómestereket hallgassanak, hogy híres könyvtárakban és jó nevű könyvpiacokon forduljanak meg.
Az Omajjáda dinasztia több tagja is élénk érdeklődést mutatott a tudományok és a könyvek iránt. Az emírek és kalifák általában maguk is foglalkoztak különféle tudományokkal. Az algebra, a fizika, az orvostudomány, a filozófia, a csillagászat, a vallás- és jogtudomány, a botanika eredményeit az arab tudósok sok ezernyi könyvben foglalták össze, és jelentős fordítási munkákat is végeztek. Virágzott a költészet, a történetírás. Fellendült az iskolaalapítás, és az első andalúziai könyvtárakat is az Omajjádák állították.
II. Abd al-Rahmán, aki 821 és 852 között uralkodott, már az emirátus idején kiemelt figyelmet fordított a könyvekre, és asztrológusát, a költőként és kádiként is kiemelkedő hírű Abbász ibn Nászih-t Keletre küldte, hogy könyveket vásároljon számára. Utódja, II. Mohamed (852-886 között volt emír) királyi könyvtárat létesített, amely sok évtizeden át tovább bővült, és a 10. század végének híres cordobai könyvtárát II. al-Hakam ezzel alapozta meg.[42] III. Abd al-Rahmánnak, az első kalifának könyvszeretete még Keleten is annyira közismert volt, hogy a bizánci császár – hogy elnyerje barátságát – megajándékozta őt Dioszkoridész egy művével, mely arany betűkkel írott, csodás növényrajzokkal díszített volt; és egy Nikolaosz nevű szerzetest fordítónak küldött Córdobába.[43]
14. kép — II. Abd al-Rahman (792-852) ábrázolása egy spanyol bélyegen (1986)
Al-Hakám al-Musztanszír billah, aki 961 és 976 között volt kalifa, az andalúziai Omajjádák közül a legműveltebb uralkodó volt, a „könyvek ura”. Mivel apjától pacifikált birodalmat örökölt, jutott ideje arra, hogy társadalmi és tudományos kérdésekkel foglalkozzon. Folytatta apja iskolapolitikáját, a szegények számára is oktatási intézményeket nyitott. Uralkodása időszakában a tanárok többsége közalkalmazott volt, a kalifától vagy diákjaik szüleitől nyerték fizetésüket.[44] Al-Hakám már gyermekként nagyon szerette a könyveket és a tudományokat, ami valószínűleg annak is köszönhető volt, hogy Córdoba legkiválóbb tudósai nevelték. Az apja által gyűjtött kötetek mellé kivégzett öccse könyveit is megörökölte. Míg a trónra lépésre várt (ötven éves koráig!), elsősorban a tanulásnak és olvasásnak szentelte idejét. Kiegyensúlyozott, higgadt és békeszerető ember volt, aki nem is nagyon szeretett kimozdulni palotájából és annak kertjéből. A kortársak szerint nagyobb örömmel töltötte el néhány tudós társasága vagy könyveinek lapozgatása, mint a hatalom, a csillogás, a háborúskodás.[45]
A kalifa uralkodása alatt a 3 legnagyobb córdobai könyvtárat egyesítették, és így létrejött az a csodálatosan gazdag intézmény, amely a korabeli leírások szerint 400 ezer kötetet számlált. (Ez több kutató szerint költői túlzás, ám a könyvtár jelentőségét senki nem vonja kétségbe.) A könyvtár vezetője egy eunuch volt, akinek feladata volt a könyvek őrzése és a katalógusok elkészítése. A könyvekről készült címjegyzék 44, egyenként 50 lapos füzetet tett ki.[46] A palotában folyamatosan dolgoztak félsziget legjobb könyvkötői, szicíliai és bagdadi mesterekkel együtt, valamint könyvillusztrátorok, másolók hadai. Az elkészült könyveket egy tudományos bizottságnak mutatták be, melynek tagjai ellenőrizték és korrigálták a szöveget. A kalifa szolgálatában állt egy Talid nevű eunuch, aki a könyvkészítést felügyelte és vezette. Kalligráfusai között nők is akadtak, például két olyan kiváló hölgy (Fátima és Aisja), akik egész életüket a kalligráfiának szentelték, férjhez sem mentek.
II. al-Hakám volt a legkiemelkedőbb bibliofil személyiség, aki rendszeresen megbízottakat küldött az iszlám birodalom valamennyi szegletébe, hogy megvásárolják és elhozzák számára a legkiválóbb tudományos műveket. Al-Huszáni azt mondta a kalifáról, hogy tudósait arra ösztönözte, hogy gyűjtsék egybe a világban szétszórtan meglevő ismereteket, és szerezzék meg a pusztulás veszélyének kitett műveket, amelyeket korábban gondatlanul kezeltek.[47] A kalifának telepített ügynökei voltak Kairóban, Damaszkuszban, Alexandriában és más kulturális központokban, ahol is új vagy éppen ősrégi könyvek után kutattak. Megbízottjai az írókkal is kapcsolatban állottak, az elkészült köteteket mesés összegekért vásárolták meg al-Hakam számára. Goldziher Ignác akadémiai székfoglalójában megemlítette például, hogy amikor egy iraki tudós egy művén dolgozott (al-Iszfaháni arab költészetről és zenéről szóló átfogó gyűjteményéről van szó), a kalifa ezt meghallván ezer aranyat küldött neki azzal a feltétellel, hogy a könyv elkészülte után azonnal küldjön számára egy példányt, még mielőtt az Keleten ismeretessé válna.[48]
15. kép — II. Al-Hakám (915-976) szobra Cordobában (Pablo Yusti, 1973)
II. al-Hakám nem csupán egy megszállott könyvgyűjtő volt. Sok más neves elődjéhez hasonlóan, ő is sokat és értően olvasott. Olvasás közben a margóra írta észrevételeit, és mindig feljegyezte, hogy mikor fejezte be az olvasást, valamint azt, hogy ki a szerző és honnan származik. Mindent akart tudni, ezért igyekezett minél többet olvasni. Valószínűleg forgatta Ibn Rabbihi híres enciklopédiáját, az „Iqd al-Farid” című 25 kötetes munkát, mely mintegy tízezer oldalas tudományos gyűjtemény volt.
Az uralkodói alapítású és fenntartású könyvtárak mellett számos magánszemély is rendelkezett saját könyvgyűjteménnyel al-Andalúszban. A córdobai magánkönyvtárak közül leghíresebb volt Ibn Futáisz kádi gyűjteménye, aki külön emeltetett imádott könyvei számára egy zöld tetővel és falakkal, zöldre festett függönyökkel felszerelt épületet. (Sevillai Isidorushoz hasonlóan ő is úgy vélte, ez a szín nyugtatja leginkább a megfáradt szemet.) Hat másoló és egy kéziratjavító dolgozott az épületben. Állandó fizetséget kaptak, nem pedig az elkészült munkák után fizették őket, mivel Ibn Futáisz úgy vélte, a sietség árt a kalligráfiai munka szépségének. Ez a kádi is – kalifájához hasonlóan – mindent megtett, hogy egy-egy könyvet megszerezzen, akár a kötet értékének három-négyszeresét is hajlandó volt kifizetni. Másolóit börtönőrként őrizte, és semmilyen körülmények között nem volt hajlandó kölcsönadni egyetlen könyvét sem.[49]
A kalifátus idején tehát Córdoba volt az andalúziai szellemi központ, a könyvkészítés és könyvtáralapítás fellegvára. A források szerint évi 60-70 ezer kötet is napvilágot látott a „világ díszének” tartott csodás városban. A kis királyságokra szakadt birodalomban aztán több új szellemi központ is keletkezett, amelyeknek a története elválaszthatatlan könyvtáraik históriájától. Sevilla, Toledo, Almería, Valencia, Badajoz, Granada, Zaragoza és más települések uralkodói is létesítettek kisebb-nagyobb könyvtárakat. Az almeríai király egyik minisztere, Abu Dzsafár ben Abász például olyannyira bibliofil személyiség volt, hogy a könyvbeszerzés kapcsán találékonyságban még Ibn Futáiszon is túltett. Nem is annyira a könyvek szépsége érdekelte őt, mint inkább ritkaságuk és régiségük. Nem csak teljes példányokat, hanem egyes lapokat is megvásárolt, valamint öreg tekercseket és régi írószerszámokat.[50] Sevillában az Abadiák, Granadában Beni al-Ahmár, Zaragozában Beni Hud, al-Moktadír, Valenciában Aben Saguir és mások szintén közismertek voltak könyvszeretetükről a kalifátus széthullása után.[51]
____________________
[39] VALDEÓN, J.: El califato de Córdoba. Cuadernos de Historia 16. 102. füzet, Madrid, 1985. 4. o. | URL — Issuu.com
[40] PERICOT, L. G. (dir.): Historia de España II. La alta edad media: siglos V al XIII. Instituto Gallach, Barcelona, 1970. 176. o. | URL — Abebooks.fr
[41] ESCOLAR, H.: Historia de las bibliotecas. Fundación G. S. R., Madrid, 1987. 133. o. | URL — Amazon.com
[42] SAMSÓ, J.: Ciencia musulmana en España. Cuadernos historia 16. 144. füzet, Madrid, 1985. 8. o. | URL — Issuu.com
[43] CARLO, A. M.: Introducción a la historia del libro. Fondo de Cultura Económica, Mexico-Madrid, 1993. 249-250. o. | URL — Iberlibro.com
[44] DAMSEAUX – SOLANA: Historia de la pedagogia. Escuela Española, Madrid, 1967. 107. o. | URL — Iberlibro.com
[45] L. erről: MOLINA, A. M.: Córdoba de los Omeyas. Planeta, Barcelona, 1994.
[46] PERICOT i. m., 234. o. (Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája I-II. című művében, a spanyolországi muzulmánokról írott akadémiai székfoglalójában huszonnégy füzetet említett. Gondolat, Budapest, 1981. | URL — Antikvárium.hu | PTE OPAC — 930.8 G 50)
[47] VALDEÓN i. m., 28. o.
[48] GOLDZIHER (1981) i. m., 142. o.
[49] ESCOLAR i. m., 136. o. és MOLINA i. m., 112. o.
[50] ESCOLAR i. m., 136. o.
[51] ESTEBAN, L. – MARTÍN, R. L.: Historia de la enseñanza y de la escuela. Tirant lo Blanch, Valencia, 1994. 76. o. | URL — Editorial.tirant.com